Az ősz a kedvenc évszakom. A nyár forrósága már megkopott, éppen csak a finoman simogató napsugár maradt meg,csordultig tele a levegő illatokkal, minden másodpercben jobban sárgulnak a levelek; ahogy szétrúgom a csinos kis kupacokba rendezett levélhalmokat, ezer bogár surran el másik rejtekhelyet keresni; szinte látom, ahogy hersenősre érik az alma, a szőlő pedig magában hordozza a legnagyobb ígéretet: nem, ez még nem az elmúlás kezdete! Ez csak a fiatalság vége. Ezt siratják az ónos esők, utána viszont rendre kisüt a nap, s az ősz utolsó könnycseppjei ragyognak a leveleken. Eső után pedig nincs jobb, mint kimenni fotózni, és magunkba szívni az indiánnyár minden illatát. Ugye?