Nagy László: Tűz

Tűz

te gyönyörű

dobogó, csillag-erejű

(1-3. sor)



ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra

lélekben szakállasodva,

hűlve latoló józanságban,

ahol áru és árulás van,

öltöztess tündér-pirosba,

röptess az örök tilosba,

jéghegyek fölé piros bálba,

ifjúság királya,

tűz!

(17-25. sor)