Váci Székesegyház

A váci püspökséget István király alapította. Székesegyházát I. Géza fejezte be, itt is temették el 1077-ben. A várszerűen megerősített egyházi központ a köréje emelt kőépületekkel és sáncokkal sem tudta megakadályozni a tatárok 1241-es virágvasárnapi rohamát.

Ez a székesegyház a négyszögletes alaprajzú belsővárban állott. A Duna-parti várat külső falakkal, falszorosokkal és vizesárokkal is megerősítették. A falszorosok védelmére kerek külső tornyok is épültek, az északi oldal várkapuját pedig barbakánnal is biztosították.

A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt székesegyház már az ötödik püspöki főtemplom a váci püspökség megalapítása óta. Tervezésére Eszterházy Károly püspök Pilgram osztrák építésznek adott megbízást. A már elkészült alapokra a következő püspök, Migazzi Kristóf egy a saját építésze, Canevale által megálmodott klasszicizáló, későbarokk ízlésű székesegyházat építtetett.

A homlokzat szobrai Bechert József váci mester alkotásai. A főoltárkép Szűz Mária Szent Erzsébetnél tett látogatását, a vizitációt ábrázolja, a kupolafreskó pedig a Szentháromság diadalát. Mindkettő a kor legnevesebb művészei közé tartozó Maulbertsch alkotása.

A szentélykorlát tartalmazza a török időkben elpusztult reneszánsz székesegyházból származó eredeti darabokat is. A templom alatt altemplom húzódik, mely püspökök, kanonokok és világiak temetkezési helyéül szolgál.